Palacsintasütés, új ház, CO-mérgezés
– Ennék valami édességet, édesem…! – fordult felesége felé a középkorú férfi, miközben beállította kedvenc tévécsatornájukat, készülve az esti filmre. – Miért, nem volt elég a vacsora? – kérdezett vissza a nő, de már indult is, hogy kedvében járjon férjének. – Palacsinta jó lesz?
Harmonikus történet kezdődik, de gondolná azt a kedves olvasó, hogy majdnem tragédiába torkollik?
Mintha egy forgatókönyvíró találta volna ki a történetet, melynek főszereplői egy házaspár, akik kis híján meghaltak CO-mérgezésben, pedig csak nemrégiben költöztek be vadonatúj családi házukba.
Nos, tehát ott tartottunk, hogy a nő nekiáll palacsintát sütni, de a kellemetlen kísérő szagok kiküszöbölése miatt bekapcsolja a háztartási szagelszívót. A palacsinta elkészül, a házaspár elkezdi nézni a filmet.
A képzeletbeli reklámok után mire a néző újra rákapcsolódik történetünkre, azt láthatja, hogy két mozdulatlan test fekszik a kanapén és a földön, hazaérő lányuk pedig – miután meglátja szüleit – sikítva rohan ki a házból segítséget hívni, ámde egy lépcsőben megbotlik, és nyílt lábtörést szenved el. Baleset, baleset hátán… A hangokra a szomszéd figyel fel, aki azonnal hívja a mentőket. Nem telik bele fél óra, mire már a helyszínre érnek a mentők, a rendőrség, a tűzoltók és a helyi gázművek szakemberei.
Upsz, de miért is kellettek az utóbbiak?
Itt kezdődik a mi szakmai, tanulságos történetünk.
Miközben az orvosok majdhogynem a halálból hozzák vissza a szülőket, a lánygyermeknek pedig stabilizálják a sérülését, a tűzoltók, a rendőrség és a gázművek szakemberei egyből megkezdik az eset rekonstruálását, ugyanis az orvos határozottan megállapítja a baleset okát: szénmonoxid-mérgezés történt. A kezelést megkezdi, a házaspár a kórházba szállítást követően már 24 órával hazatérhet.
Az új építésű családi házban jól záródó nyílászárókat építettek be, teljes kényelem, komfort. A konyhában szagelszívót kötöttek be, melyet külön csövön vezettek ki a szabad levegőre, míg ugyanebben a légtérben, de külön helyiségben volt egy falra szerelhető fűtőberendezés, amely a kéménybe volt bekötve. A tökéletesen záró ablakok mellett a kémény volt az egyetlen hely, ahol az egységes légtér a külvilággal érintkezhetett. A kéménybe kötött fűtőberendezés huzatigénye minimális nyomáskülönbség (0.015-0.030 milibar), ez vitte ki az égésterméket a belső térből. Eközben azonban a konyhai szagelszívó minimális vákuumot váltott ki, amelyet szinte érezni sem lehetett, és a füstgáz áramlása megfordult. Észrevétlenül terjedt el a belső légtérben. A kéményben megfordult füstgáz iránya miatt először CO2, majd az égés romlásával (oxigén hiány) szénmonoxid halmozódott fel a nappaliban. Na, de miért nem reagált a fűtőberendezés füstgáz-visszaáramlás érzékelője?
Mert a szerelő kikötötte.
Persze sok szakember tudja, ezt a majdnem tragikus helyzetet az úgynevezett reteszelő kapcsolás megelőzhette és kivédhette volna. Ez az eljárás Németországban egyébként 1963 óta kötelező építési előírás, mint ahogyan már Magyarországon is…
Történetünk során a tragédiát a gyors orvosi ellátásnak köszönhetően sikerült elkerülni. Azonban rendkívül fontos, hogy mind a szerelők, mind pedig az ügyfelek tisztában legyenek a biztonságos gázhasználat feltételeivel. Hiába az új ház, hiába az energiatakarékosnak mondható rendkívül jól záró ablakok, ha az akár elsőre minimálisnak is tűnő, de gondatlan kivitelezői magatartás életekbe kerülhet.
Szénmonoxid-mérgezés elsődleges tünetei
– eszméletlen állapot
– élénkpiros színű arc
– jelentős izomtónus fokozódás
– összeszorított fogak melletti légzés
– hyperventilláció