Besorolás a szellőzés módja alapján

A gázfogyasztó berendezéseket az égéstermék elvezetése és a levegőellátás megoldása szerint három csoportra osztjuk. Az „A” típus esetében – például a konyhai gáztűzhelyeknél – égéstermék elvezetés nincs, vagyis nyitott az égéstér. A „B” csoportba az olyan készülékeket soroljuk, amelyeknek van égéstermék-elvezetése, de az adott helyiség légteréből nyerik az oxigént. Ilyenek többek között a kéménybe kötött gázkonvektorok, a vízmelegítők, fali- és álló kazánok. A szellőzés szempontjából „C” besorolásúak például az ablak alatti (parapet) kivezető nyílással rendelkező konvektorok, a ventillátoros és kondenzációs kazánok (a beépítéstől függően) és az átfolyós vízmelegítők közül bizonyos típusok. Ezek a helyiség légterétől hermetikusan elzártak, a légellátást és az égéstermék elvezetést nem azzal összefüggésben oldják meg.

A szellőzés biztonságtechnikai megoldása

A „B” típusú kazánok áramlásbiztosítóval (deflektorral) kapcsolódnak kéményhez, aminek a biztonság szempontjából óriási jelentősége van. Az égéstermék ennek a segítségével keveredik a helyiség levegőjével és távozik a kéményen át a szabadba. Mindebből látható, hogy ilyen esetekben a helyiség levegőellátása rendkívül lényeges. A legmodernebb nyílászárók azonban kiváló légzárásúak, ezért fontos a gyakori szellőztetés és az ablakszellőzők használata. Légbeeresztő csak szabadba nyíló ablakba vagy falba szerelhető be. Vagyis a szellőzés kifogástalan megoldására van szükség.

Balesetet okozhat a szellőzés hiánya

Az égéstermék nagy mennyiségű széndioxidot tartalmaz. Szellőzés nélkül a gázkészülék gyorsan felhasználja a helyiség oxigénjét, ilyenkor a tökéletlen égés következtében szénmonoxid keletkezik, ami a nem elegendő levegő utánpótlás következtében, a tüzelőberendezésen keresztül visszaáramolhat a helységbe.  A mérgező, színtelen, szagtalan gáz észrevétlenül okoz halálos balesetet, amelyet azonban a szellőzés gondos megtervezésével és a szabályok szigorú betartásával megelőzhetünk.