A 217 oldalas tanulmány készítésében részt vett a Berlini Műszaki Egyetem, a Víz Technológia Centrum és a Karlsruhei Kutató Centrum.

A kutatás célja az volt, hogy a talajvizekben előforduló urán eltávolítása eljárásainak alkalmazásához megteremtse a tudományos-műszaki alapokat az ivóvízelőkészítésben. Ezáltal az érintett vízmű vállalatokat és mérnökirodákat akarják olyan helyzetbe hozni, hogy tudjanak ilyen berendezéseket tervezni, létesíteni és üzemeltetni.     

A tanulmány a három fő részében a következő műszaki megoldásokat tárgyalja meg:

• uráneltávolítás oxidáló szorbensek segítségével,
• uráneltávolítás ioncserélőkkel,
• uráneltávolítás szűrőberendezésekkel, ahol membránszűrős eljárásokról (pl. fordított ozmózis) van szó.

A kutatás során megállapítást nyert, hogy a gyengén és erősen lúgos anioncserélők alkalmazása mellett megvalósított adszorpciós eljárások viszonylag egyszerűek, a gyakorlatban alkalmazhatók, és egyszerűen üzemeltethetők. Az ioncserélők élettartama azonban erősen függ a  kezelendő nyersvíz minőségéről, és az élettartamra vonatkozó egzakt kijelentés jelenleg még nem tehető.

Bizonytalanságok adódnak még az uránnal szennyezett ioncserélők ártalmatlanítása területén is. Az, hogy az ioncserélők regenerálhatók-e, és a visszanyert urán feldolgozható-e, vagy az ioncserélő elégethető-e, egyelőre még nyitott kérdés.

Forrás: www.dvgw.de