A napi gyakorlatban gyakran felmerül a kérdés, hogy az épületen belüli ivóvíz-ellátásban milyen csőanyagot és kötéstechnikát alkalmazzunk. Végül is higiéniai szempontból nem minden szerkezeti anyag alkalmas erre a célra. Ezen túlmenően a tartósság szempontjából fontos tényező a csőkötés fajtája, amely a tömörségért is felelős. A csőkötésekhez számos szereléstechnika áll rendelkezésre, így a préskötés, a menetes kötés, a ragasztott kötés, az áttolóhüvelyes technika, a forrasztás, a fűtőbetétes karmantyús hegesztés, és az univerzális összekötők alkalmazása, amely utóbbiakkal 16 és 20 mm méretekben minden járatos többrétegű cső összeköthető.  Az ivóvízvezetékek esetében higiéniai okok miatt be kell tartani a mikrobiológiai (pl. pseudomonas aeruginosa), a kémiai (pl. ólom, réz, nikkel, króm), és az indikátorparaméterek (pl. alumínium, vas, kloridok) határértékeit, valamint az elszíneződésre és a szagra vonatkozó követelményeket. A legelterjedtebb kötéstechnika az ivóvízvezeték-szereléseknél a préskötés, legyen szó akár rézcsövek, akár többrétegű csövek kötéséről. Ez a kötéstechnika szinte már monopolhelyzetben van, a ragasztott kötések és a forrasztás egyre kevésbé fordulnak elő. Egy forradalmian új kötéstechnika jelenleg nincs kilátásban. De nincs is rá szükség, hiszen a bevált módszerekkel a csővezetékeket biztonságosan lehet szerelni.

(Forrás: IKZ Haustechnik, 2018. április)