Ennek keretében a kapcsolt hő- és áramtermelő berendezésbe egy reformer-egységet építenek be, amely a gázmotorhoz kapcsolódik. (Az itt alkalmazott gázreformálás a földgáz ismert vízgőzös hőbontásához hasonló eljárás.)  A gázmotorból származó azt a felesleges hőenergiát, amelyet normál esetben hőhasznosítás nélkül a környezet felé adnak le, a biogáz egy részével együtt a reformer-egységen vezetik keresztül. Eközben egy olyan, hidrogénben gazdag éghető gáz keletkezik, amelynek a fűtőértéke nagyobb a biogázénál, mivel a reformer-egységben a felesleges hőenergia egy részét az éghető gázban kémiailag megkötik. Az így megtermelt szintézis-gázt végül összekeverik a biogázzal, és bevezetik a gázmotorba. Ez lehetővé teszi nagyobb mechanikai teljesítmény elérését, és több elektromos energia megtermelését. Vagyis a hőenergia visszanyerése így a rendszer nagyobb elektromos hatásfokát idézi elő. Például a fűtőérték 7,5 %-os növekedése esetén a rendszer effektív mechanikai hatásfoka 40 %-ról 43 %-ra növelhető. Mivel az áramtermelés nő, ezzel együtt megnő a kapcsolt hő- és áramtermelő berendezés éves üzemideje is, és javul a berendezés kiterheltsége. Ha a rendszer üzemét téli időszakban a hőtermelésre optimalizálják, akkor a beépített reformeregység kikapcsolható.

(forrás: Sanitär + Heizungstechnik, 2017. 7. szám)