A kérdésre egyértelmű választ ad a Belügyminiszter legújabb, 21/2016.8VI.9.) BM jelű, július 1-én hatályba lépő rendelete: Zárt égésterű tüzelő berendezések, valamint gáztüzelő berendezések kéményeit elegendő két évenként ellenőrizni, minden egyéb tüzelőberendezésé viszont továbbra is évente kötelező. Lakossági körben ezt a tevékenységet a kijelölt szolgáltató ingyenesen végzi.

Épületgépész szakmai körökben az eddig sem volt kérdéses, hogy szilárd tüzelőanyaggal vagy olajjal üzemelő berendezések kéményét szükséges legalább évente ellenőrizni és az esetek többségében tisztítani is, mert ezekben a füstgázokkal távozó szennyeződések (korom, kátrány, egyéb elégetlen részecskék) folyamatosan lerakódnak a kémény belső felületén, leszűkítve, esetenként lezárva az égéstermék áramlásának természetes útját. Ennek következménye lehet a tüzelési hatásfok romlásán túl életveszélyes füstgáz visszaáramlás, vagy akár kéménytűz is.
A zárt égésterű, de szilárd tüzelőanyagú berendezések kéménye természetesen annak ellenére szennyeződik, hogy a rendelet ezekre is csak kétévenkénti ellenőrzést ír elő. Ezeknél csak annyival kedvezőbb a helyzet, hogy füstgáz visszaáramlás nem történhet. Minden más tényező azonban ugyanúgy mérlegelendő, mint a nyitott berendezések esetében. Tehát rendszeres használat esetében érdemes ezeket is évente ellenőriztetni.

Gázkazánok, gázkészülékek esetében

Más a helyzet a gáztüzelő berendezések kéményeinél. A földgázzal vagy pb-gázzal tüzelő berendezések égéstermékei ugyanis elvileg nem tartalmaznak a kéményben lerakódó szilárd összetevőket. Lerakódást mindössze az égési levegővel a tüzelőberendezésbe bejutott por okozhat. Ennek mennyisége azonban olyan kevés, hogy elegendő a kétévenkénti ellenőrzés, elsősorban a kémény állagára tekintettel, üzemelési tapasztalatok alapján a tisztításra legfeljebb 4-6 évenként van szükség.
A különböző médiákban megjelenő és a kéményseprők által is gyakran hangoztatott CO-mérgezésért, melyet a levegőhiányos égésből, a berendezés fölállítási helyiségébe visszaáramló füstgáz CO-tartalma okoz, az esetek döntő többségében nem a kémények eltömődése okolható, hanem magának a tüzelőberendezésnek (pl. gázkazánnak, átfolyós vízmelegítőnek) az elhanyagolt állapota, vagy a biztonságos üzemeléshez szükséges egyéb körülmények hiányosságai. Ilyen hiányosság többnyire az égésilevegő-ellátás elégtelensége (fokozott légzárású ablakok, fürdőszobai és konyhai elszívók), vagy a nem rendeltetésszerű használat, mint amilyennek minősül a készülék gyártója és a fent is hivatkozott rendelet által előírt rendszeres karbantartás elmaradása. A karbantartásba természetesen beletartozik magának a készüléknek a kitisztításán túl, annak előírt beszabályozása és a biztonságos üzemet akadályozó körülmények feltárása és elhárítása is. Ez a karbantartó szakember kötelessége és felelőssége!

Gázkészülék saját égéstermék-elvezetővel

Az utóbbi években elterjedtek – sok esetben éppen az elhanyagolt kémények kiváltására – az olyan gázkészülékek, amelyek saját, a készülék részét képező, azzal együtt tanúsított égéstermék-elvezető csőrendszerrel együtt képeznek egy egységet. Nos, az ilyen égéstermék-elvezető rendszerek ellenőrzése és szükségszerű karbantartása is a gázkészülék karbantartójának a feladata és felelőssége. (Amennyiben a gázkészülék-karbantartó nem felkészült ilyen munka elvégzésére, lehetősége van ezzel egy kéményseprő vagy kéményszerelő szakmunkást megbízni.) Ilyen esetekben elegendő lenne, ha az ún. sormunkát végző kéményseprő-ipari szolgáltató kétévente ennek a karbantartásnak az elvégzését ellenőrizné és nem bonyolódna bele a tüzeléstechnikai jellemzők költséges mérésébe.
Amennyiben azonban az üzemeltető nem tudja bemutatni a gázkészülék és a hozzátartozó égéstermék-elvezető karbantartásának jegyzőkönyvét, akkor és csak akkor lenne szükség a kéményseprő megfelelő intézkedésére.

Gyárfás Attila ügyvezető elnök, MÉGSZ